Tavaly ősszel egy természetfilm kapcsán vetette fel Panna, hogy szervezzünk egy vízitúrát a tiszavirágzás megfigyelésére. A tél derekán nekiláttunk a szervezésnek.

Az időpontot minél korábbra, a nyári szünet első hetére tettük, helyszínnek pedig a Tiszaug-Péterréve útvonal tűnt megfelelőnek. Felvettük a kapcsolatot a délvidéki cserkészekkel, akik sokat segítettek a szervezésben – de sajnos a szerb vízirendészeti előírások ellehetetlenítik a határon átnyúló kenutúrákat, a biológusok idén kicsit korábbra jósolták a kérész-nászt, ezért egy hónappal a túra előtt életbe léptettük a „B-tevet”: a túrát Tiszabecs-Tokaj között valósítjuk meg!
Június 18-án, szombaton érkeztünk meg Tiszabecsre az „Itató”-partra (743.fkm), ahol tábort vertünk, és amíg a vacsora főtt, megnéztük a magyar-izlandi mérkőzést 🙂

Vasárnap reggel felvontuk a zászlót, tartottunk egy rövid áhitatot, vízre tettük a három kenut és egy kajakot, bepakoltuk a felszerelést és elindultunk!

Az időjárás kellemes, a magas vízállásnak köszönhetően a sodrás is segítségünkre volt, a Felső-Tisza köves-kavicsos medre izgalmas limányokkal, örvényekkel szórakoztatott. A Túr-Csatorna Nagy-Bukógátja impozáns látványt nyújtott, Szatmárcsekén pedig a híres csónak-fejfás temetőt és Kölcsey Ferenc síremlékét látogattuk meg.

Tarpával átellenben ütöttünk tábort a part menti erdő egy tisztásán (712.fkm) – sajnos ekkorra véget ért a szép idő, eleredt az eső 🙁

Hétfőn szemerkélő esőben indultunk útnak, ami csak Jánd térségében állt el. Itt ebédeltünk a szabadstrandon – Imrével kellemes emlékeket idéztünk fel a három éve innen indult Tutajtúráról!
Vásárosnaményban beszerzésre mentünk, és itt csatlakozott hozzánk Fredi és Lolo. A Szamossal együtt teméntelen szemét is érkezett az eddig szép tiszta Tiszába, ez mutatta innentől a sodorvonalat, amit Tiszaszalkai táborhelyünkig (678.fkm) követtünk – ám közben 17:30 körül megjelentek az első kérészek!

Kedden elmulasztottuk az adonyi kompon a hal beszerzését, Lónyán már nem tudtunk halat venni – és sajnos a továbbiakban is hiába kerestünk tiszai halat 🙁
Öt óra után bukkantak fel ismét a kérészek, és a borongós idő ellenére csodálatosan szép rajzás közepébe csöppentünk!

Tiszaszentmártonnál éjszakáztunk a 640.fkm-nél a bal parton, ahol egy, szintén a Tutajtúráról ismert remek táborhely várt ránk.

Szerdán reggel meghánytuk-vetettük a dolgokat, és úgy döntöttünk, belehúzunk: aznap leevezünk Dombrádig és megnézzük a magyar-portugál meccset – és lemondunk útközben Zsurkon az ország legmagasabb, 41m-es fatornyának megtekintéséről!
Záhonyi beszerzéssel együtt is sikerrel vettük a majd’ 50 km távot, sajnos a magas vízállás mellett nem találtunk táborhelyet a szabadstrandon, így az épülő cigándi komp-állás mellett ütöttünk tábort (592.fkm) és hallgattuk a gólokat követő üvöltéseket a túlpartról.

Csütörtökön visszatért a napsütés, Tiszateleknél meg is álltunk a szabadstrandon egy fürdésre.

Tiszabercelen ebédeltünk, beszereztünk.
Délután láttunk még néhány kérészt, de rajzás már nem volt. Gávavencsellő előtt vertünk tábort a bal parton (562.fkm).

Pénteken Szabolcson álltunk meg ebédelni, ahol megnéztük a híres földvárat, az Árpádkori bazilikát (ma református templom), és beinvitáltak bennünket a Móricz Zsigmond múzeumba.
Számomra az evezés itt véget ért, visszautaztam Tiszabecsre az autóért és az utánfutóért, a túrát Péter vezette tovább Rakamazig (546.fkm).

Szombat délelőtt levontuk a zászlót, felpakoltuk a felszerelést az utánfutóra, és hazaindultunk – egy kőfelverődésnek köszönhetően vonattal 🙁

–

Ilyen magas vízállásnál beszűkülnek a Felső-Tisza mentén a sátorozási lehetőségek, a kellemes zátonyok víz alatt vannak.
Ezzel együtt jól kivitelezhető egy kisérőautó nélküli, egy hetes vándortábor, minden nap találunk a partról jól megközelíthető települést ahol vizet, élelmiszert vételezhetünk.
A kanyargós Tisza rengeteg természeti szépséget és jelentős kultúrális emlékeket is mutat.
A napi 30-35km táv nem kevés, de teljesíthető kevéssé gyakorlott, 14+ cserkészekkel is.

Mindenkinek ajánlom egy hasonló túrán a részvételt!