Csepelen a két világháború között több cserkészcsapat is működött: a 96. Sólyom, a 813. Ottokár Püspök, a 815. IV. Béla, majd 1943-tól a 921. Hunyadi cserkészcsapatok.

Mi a 96. Sólyom cserkészcsapat örökségét kívánjuk továbbvinni, történetéről alább olvashatunk egy rövid összefoglalót:

Vitéz Gönczy János a Községi Polgári Iskola tanára, a Csepeli Református Egyház későbbi főgondnoka 1919-ben elvégezte a cserkésztiszti tanfolyamot. 1920 novemberében az iskola tanulóival és néhány ifjúval, akik korábban a pesterzsébeti 8. Turul cserkészcsapat tagjai voltak, megalapította a 96. Sólyom cserkészcsapatot.

Ettől kezdve Csepelen nagyon tartalmas cserkészélet kezdődött:
Rendszeresen túráztak országszerte, nyaranta minden évben más-más helyen táboroztak, minden országos cserkészrendezvényen részt vettek. Munkájuk néhány év alatt irígylésreméltó eredményeket hozott:
Az 1926. évi megyeri nagytáborban öt versenyszámban is első helyezést értek el.
Az 1929-es angliaia Jamboreen oklevelet nyert a csapat.
Ugyanebben az évben elindítják a víziszakosztályt.
A korabeli gyönyörű csepeli Kultúrházban tartott cserkészünnepély bevételéből és adományokból maguk építettek egy pazar, emeletes csónakházat a Kis-Dunán, maguk készítette csónakokon járták a Dunát, Tiszát.
1931-től víziversenyeken is indultak.

 Az 1933-as gödöllői Jamboreen 37 fővel vettek részt, és az ennek keretében rendezett csepeli vízibemutatón is képviseltették magukat 20 fővel.

Fontos érdeklődési körük volt a csillagászat, rendszeresen látogatták az Uránia csillagvizsgáló távcsöveit, előadásait.
Emellett a nyelvművelés, népdaléneklés és sok egyéb töltötte ki életüket, a korábban már említett cserkészünnepélyt pl. minden évben megrendezték a csepeli Kultúrházban.

Azt, hogy a Polgári Iskola a 2. világháború végén, az amerikai bombázásban a Kultúrházzal együtt megsemmisült, túlélte a csapat – az iskola pincéjében kialakított óvóhelyen.
1948 nyarán Balatonszemesen tartották utolsó táborukat.

Ezt követően oszlott fel a teljes Magyar Cserkésszövetséggel egyetemben.

A csapatnak évtizedekig volt tagja Versics Béla, aki a csapat életét fényképeken örökítette meg. Fia Vezér Endre a feldolgozott képekből kiállítást rendezett, internetes galériákat készített.
Dénes István 1935-től a csapat parancsnoka, az ő fényképalbuma is sok érdekes pillanatot megőrzött.
A ránk maradt fényképekből láthatunk néhányat a fényképtárban.