Az idő borongós-csöpörgős volt ugyan, a Pilis is elég sáros, mégis majd’ 500-an vágtunk neki a hagyományos márciusi emléktúrának. Hiába no, cserkészkedni nem lehet a jó meleg szobánkban!

A hagyományos Budai Vár-béli számháború ezúttal is szépen sikerült, idén a „zöld” csapatnak állt a zászló!

Mire emlékezünk ezen a napon?

Bi-Pi-re és feleségére, akik megteremtették a cserkészeszményt – akik ezen a napon születtek
A cserkészetre, melyet megálmodtak – az erényes, felelősségteljes és vidám cserkészekre.
A természetben és táborokban töltött napokra, a tábortüzekre, őrsünkre, csapatunkra, cserkésztestvéreinkre, akikkel együtt élhetjük át a cserkészet kalandjait.

Emlékezzünk feladatainkra is!
Hogy a cserkészet eszménye és a tíz cserkésztörvény milyen utat jelöl ki számunkra.
Emlékezve lássuk meg, hol lehetünk hasznosak, tevékenyek.

Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket erre a szép világra, hogy boldogok legyünk!

Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobbnak magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok, …abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt!

Baden-Powell

Immár hagyományosan, ezúttal is megmérettük magunkat az Országos Cserkész Népdaléneklési, Népzenei, Vers- és mesemondó Verseny zsűrije előtt.

Idén is szépen szerepeltek a fiúk-lányok, és megérdemelten vették át a Bronz minősítő oklevelet a versenyt utáni eszem-iszom dínom-dánomot követő eredményhirdetésen!

Gratulálunk a Jó Munkához!

Idén is sikerült amolyan jeges-havas, igazi téli túrát szerveznünk.

Amihez – figyelembe véve, hogy az éves programtervet még előző év szeptemberében elkészítjük – nem kis szerencse kellett!

A program további részei (csúszkálás a Budai hegyek meredélyén a januárról itt maradt jégpáncélon, száraz tűzifa és gyújtós gyűjtése a hó- és jégfödte erdőben, az ebédünk elkészítése a Hárshegy lankáin) már rutinfeladatnak számítottak.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy három hónap „szobacserkészet” után nagyon jól esett végre ismét túrázni egy jót, és nagyokat harapni a hegyi levegőből – sajnálhatja mindenki, aki otthon maradt a hétvégén!

A múlt év után idén is ellátogattunk a Budakeszi Busóbálra.

Az 1909. sz. Prohászka Ottokár cserkészcsapat hagyományos rendezvényén a mintegy 200 résztvevő cserkész kézműveskedett, volt boszorkányszoba, jósda, sötétszoba, meseszoba, kaszinó.

Végül persze megtartották a szokásos Csúfság-versenyt is:

Új esztendő, vígságszerző, most kezd újulni,
Újulással víg örömet akar hirdetni, akar hirdetni.

Hirdeti már: a Messiás eljött meglenni,
Legyetek hát a nagy Úrnak kedves hívei, kedves hívei.

Mondjunk néki dicséretet ez új időbe’,
Ki született Betlehembe nagy szegénységbe, nagy szegénységbe.

Alsó széki, felső kéki, dicsérd Uradat,
Urad áldjad, Istenedet, te megváltódat, te megváltódat!

Megtváltódnak, táplálódnak mondj hozsannákat,
Hozsánna néked Úr Jézus, adj víg napokat, adj víg napokat!

A csillagok, szent angyalok mennyben éneklik,
Énekléssel az Úr Jézust vígan dicsérik, vígan dicsérik.

Víg napokkal, bor búzával látogass minket,
Mi is néked úgy szentelünk több újéveket, több újéveket.