A csapat idén november 27-étől 29-ig Tihanyba ment portyázni – Rákóczi Eszter beszámolója.

A mókát Levente szervezte, és kezdeti nehézségekért kárpótolt mindenkit az erdőszéli kis faház nyugalma és a közösség jó hangulata. Az eső úgy felpuhította a talajt, hogy igazi sártenger várta a cserkészeket Tihanyban, de mindenki jól vette az akadályokat, sőt másnap a dagonyában hagyott lábnyomok segített a később-érkezőknek a szállásra találni. Az érkezés estéjén a vacsorát egy fergeteges tábortűz követte, utána pedig mindenki kipihente a nap fáradalmait és megálmodta, vajon mi lehet a következő nap programterve.

28-án, szombaton egy túrával fedezték fel a cserkészek a félsziget északi részét. Az Apáti templomnál járt a csapat, amikor leszakadt az ég, de ez sem vett el a kalandvágyából, mert a cél az Őrtorony-kilátó volt. Onnan pedig majdnem ellátni egészen a világ végéig. Na jó, addig talán mégsem, de Tihany területét egészen jól be lehet látni. A kaland végén már mindenkit a finom ebéd motivált, így rohantak is vissza a szállásra. A délutánt métával – ami akár a végtelenségig is folytatódhatott volna, de már csak egy ember látta a labdát a sötétben- és nagyszerű játékokkal koronázta meg a csapat. Végül pedig egy feledhetetlen tábortűzzel, ami ugyan a fiúszobában volt, de a hangulaton egy cseppen sem rontott, hogy nem odakint volt a szabadban.

A vasárnap délelőtt métával és bioháborúval búcsúztak a szállástól, végül egy kiadós ebéd után útnak is indultak Budapestre.